Az igazán betegek csendesek
Interjúk, 17 Dec 2024
Míg a gyerekek a kórházban az ismeretlentől félnek, a szülőket maga az intézmény frusztrálja: akut helyzetben egy pillanat alatt kell átadniuk a gyerekük fölötti kontrollt. Szerencsére az orvos-beteg viszony Magyarországon is változott – mondja Kőnig Róbert gyermeksebész. A hvg.hu interjúja.
Gyerekként félt az orvosoktól, a kórháztól?
Orvoscsaládban nőttem fel, édesanyám gyermekgyógyász, szinte mindenféle orvossal találkoztam családon belül. Amikor gyerekkoromban kibicsaklott a bokám, egy ismerős orvos kezelt, de furcsa volt, hogy miközben fáslizta a lábam, nem velem beszélt, hanem a fejem fölött a szüleimmel. Lehet, hogy emiatt alakult úgy, hogy mindig a gyerekekhez beszélek, az ő nyelvükön.
Mi nyugtalanítja legjobban a gyerekeket a kórházzal kapcsolatban?
Az ismeretlentől félnek, hogy nem tudják, mi fog történni. És mivel az esetek többségében a szülők sem tudják, mi történik a vizsgáló után, ők sem tudnak fogódzót adni. Persze a gyerekek félnek a fájdalomtól is, és meglepő módon a műtétek kapcsán leginkább attól, hogyan fognak felébredni.
Melyek a szülők leggyakoribb aggályai?
Ők a kórháztól mint intézménytől félnek. Nagyon nehéz kiadni a kontrollt a kezükből, ha a gyerekükről van szó. Minél kisebb a gyerek, annál inkább a szülőké a teljes kontroll és a felelősség. Tervezett műtétnél lehet erre készülni, de
akut helyzetben gyorsan át kell adni az irányítást a gyerek felett egy ismeretlen embernek. Ez jogosan frusztrálja a szülőt, aki tehetetlenül megy előre az ismeretlen rendszerben.
Megfelelő ismeretekkel azonban egyszerűen lehet oldani a feszültséget.
A szülőkkel nehezebb, mint a gyerekekkel – nyilatkozta korábban. Mit kellene másképp csinálniuk?
Banálisan hangzik, de fejben előre le kellene játszani helyzeteket. Vesszőparipám a megelőzés, amit nem akkor kell kezdeni, amikor idegesen száguldunk a kórházba, hanem amikor még nincs baj. Akkor kell végiggondolni, milyen gyógyszereket, tajkártyát, ruhákat kell bevinni, kit kell felhívni telefonon és a többi. Így, ha megtörténik a baj, a szülő nem lesz olyan ideges, és akkor a gyerek sem lesz az.
A munkája során látott esetek hány százaléka lenne elkerülhető?
Traumatológiával, urológiával és gyereksebészettel foglalkozom, szerintem a balesetek 95 százaléka elkerülhető lenne.
Balesetnek számít az is, amikor megvágom az ujjam a papírral, egészen addig, amíg a mentő hoz be intubálva. A balesetek elkerülésének legjobb módja a folyamatos felnőttfelügyelet, amiről én is tudom, hogy kivitelezhetetlen.
Forrás és a teljes interjú: hvg.hu
Szerző: Matalin Dóra
Fotó: hvg.hu- Fazekas István
