MOK: a magyar egészségügy teljesítményében még jelentős tartalékok rejlenek
Belföldi hírek, 2025. nov. 28.
A magyar egészségügyi rendszer számos mutatóban elmarad az OECD-átlagtól, miközben az orvosi létszám már közelíti a nemzetközi szintet, az ápolói kapacitás és a finanszírozás azonban súlyos korlátot jelent – a szakmai szervezetek szerint ezek a területek adják a „hatalmas tartalékok” döntő részét.
Romló népegészségi mutatók
A Magyar Orvosi Kamara (MOK) főtitkára, Svéd Tamás szerint az utóbbi években érdemi javulás nem látható a hazai egészségügyi mutatókban, a magyar rendszer teljesítménye több területen tartósan elmarad a hasonló fejlettségű országokétól. A születéskor várható élettartam, a megelőzhető halálozás és az öngyilkossági ráta egyaránt kedvezőtlenebb az OECD-átlaghoz képest, ami a MOK értékelése szerint rendszerszintű problémákra utal.
A megelőzhető halálozás Magyarországon 100 ezer főre vetítve 249-es értéket mutat, szemben az OECD 145-ös átlagával, ami jelentős különbség. A kamara szerint ezek az adatok azt jelzik, hogy a jelenlegi ellátórendszer a társadalom elvárásaihoz és az ország fejlettségéhez mérten nem működik kielégítően, noha a szakmai tudás és bizonyos kapacitások rendelkezésre állnak.
Alulfinanszírozottság és költségvetési viták
A MOK álláspontja szerint az egyik alapvető gond az egészségügy tartós alulfinanszírozottsága, amely a struktúrát és a mindennapi működést egyaránt meghatározza. A kamara úgy fogalmaz: Magyarország GDP-arányosan nagyjából kicsit több mint a felét költi egészségügyre annak, amit az OECD-országok átlaga fordít erre a területre, és ez a különbség „meglátszik mindenen”.
A kormányzati oldal ezzel szemben rendszeresen hangsúlyozza, hogy az elmúlt években „soha nem látott mértékben” növelte az ágazat forrásait, és 2025-ben 3717 milliárd forint jut egészségügyi célokra, ami 330 milliárd forintos bővülés az előző évhez képest. A költségvetésben kiemelt tételt jelent az orvosi béremelések finanszírozása, továbbá többletforrásokat irányítanak a háziorvosi ellátásra, a szakellátásra, a nagy értékű gyógyszer-finanszírozásra és az otthoni szakápolásra is.
A szakmai szervezetek ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy a nominális költségvetési bővülés nem tükrözi az ellátási szükségletek, az infláció és a valós költségek teljes spektrumát, így a kórházi és járóbeteg-intézményi adósságállomány továbbra is jelentős. A MOK szerint a beavatkozások finanszírozása sok esetben nem fedezi a tényleges kiadásokat, ami az ellátás korlátozásához, halasztásához és minőségi feszültségekhez vezethet.
Emberi erőforrás: kiegyensúlyozatlan kapacitások
A MOK főtitkára kiemelte, hogy a magyar orvosok létszáma már közelíti az OECD-átlagot, ugyanakkor az ápolói állomány nagysága „közel tragikus”. A kedvezőtlen korfa, az elöregedő ápolói kar és az utánpótlási nehézségek együttese a kamara szerint közvetlenül rontja az ellátás hatékonyságát és biztonságát.
A kórházi ágyak száma papíron elegendő, de az ápolói létszámhiány és a szűkös ráfordítás miatt az ágyak nem, vagy csak csökkent hatásfokkal hasznosíthatók, ami az ellátási kapacitás valós szintjét jelentősen visszaveti. Mindez fokozza a már meglévő várólistákat és terhelést ró az orvosokra, akikre részben ápolási, szervezési és adminisztratív feladatok is áttevődnek.
Elmaradó megelőzés és szűrési részvétel
Svéd Tamás arra is rámutatott, hogy a magyar lakosság viszonylag alacsony arányban él a megelőzés és a szűrés lehetőségével, még azon csoportok körében is, amelyeknél a védőoltások és szűrővizsgálatok kiemelten indokoltak lennének. Az influenza elleni oltás felvétele és a szervezett szűrőprogramokban való részvétel több korcsoportban is elmarad a kívánatos szinttől.
A kamara szerint a népegészségügyi mutatók javításához elengedhetetlen lenne a megelőzésre fordított figyelem és források növelése, a lakossági tájékoztatás erősítése, valamint az egészségműveltség célzott fejlesztése. A jelenlegi gyakorlatban a rendszer súlypontja továbbra is a már kialakult betegségek kezelésén van, miközben a megelőzhető terhek egy része megfelelő primer és szekunder prevencióval csökkenthető lenne.
„Hatalmas tartalékok” a rendszerben
A MOK értelmezése szerint a „hatalmas tartalékok” elsősorban a struktúra és működés racionalizálásában, a finanszírozás szerkezetének átalakításában, az ápolói kapacitás megerősítésében, valamint a megelőzés és a szűrési részvétel növelésében rejlenek. A kamara a források növelése mellett a felhasználás átgondolását, a valós költségeken alapuló finanszírozási modell kialakítását és a transzparens szakmai párbeszéd erősítését sürgeti.
A kormányzati kommunikáció ugyanakkor a béremelésekre, az infrastruktúra-fejlesztésekre és a növekvő költségvetési keretekre helyezi a hangsúlyt, miközben a fenntarthatóság és a költségvetési fegyelem szükségességét emeli ki. A vita így részben arról szól, hogy a meglévő források szerkezete, illetve az ellátórendszer szervezése mennyiben képes választ adni azokra a népegészségügyi és humánerőforrás-problémákra, amelyek a statisztikákban is egyértelműen kirajzolódnak.
Kilátások és szakmai elvárások
A MOK és más szakmai szervezetek hosszú távú, kiszámítható stratégiát sürgetnek, amely egyszerre kezeli a finanszírozási, humánerőforrás- és népegészségügyi kihívásokat. A szakértők szerint az ágazat valódi teljesítményének javításához a nominális költségvetési emeléseken túl strukturális reformokra, a prevenciós programok megerősítésére, illetve a lakosság aktívabb bevonására is szükség lesz.
Egy ilyen irányú változás kulcsa a kamara szerint a társadalmi és politikai konszenzus, amelyben az egészségügy megbecsülése és finanszírozása nem rövid távú fiskális szempontok, hanem hosszabb távú népegészségügyi és gazdasági érdekek mentén szerveződik. A jelenlegi adatok alapján a magyar rendszer még jelentős, részben kiaknázatlan tartalékokkal rendelkezik, amelyek mobilizálása esetén mérsékelhető lenne az ország lemaradása az OECD-átlaghoz képest.
Forrás:pharmindex-online.hu
