Ballagó orvostanhallgatók: lesz, akit elveszít a világszínvonalú magyar egészségügy
Belföldi hírek, 21 May 2024
Egy trombitaindulót követően Sáry Gyula oktatási dékánhelyettes köszöntötte beszédében a Dóm téren megjelenteket, majd jött a közös vonulás a Dóm tértől egészen a József Attila Tanulmányi és Információs Központ épületéig. A séta során a hallgatók és szeretteik a klinikák mentén haladtak végig.
Végzős ötödévesként befejezték általános orvosi egyetemi éveiket a hallgatók, de az útjuk még közel sem ért véget. Most következik majd a szigorló év, és utána a szakosodás. Most 201-en ballagtak el, közülük 141 a magyar és 60 a külföldi orvostanhallgató.
Az orvosi pálya a múltban és most se egyszerű. A társadalmi megbecsültsége még továbbra is az egyik legmagasabb a különböző pályák és szakmák között. Sokszor azt érzi az ember, hogy mi is szolgáltatók lettünk; ezt a szót én nem szeretem. De az orvoslás, attól orvoslás és akkor működik igazán jól, hogyha az egy személyes, naprakész tudással, hihetetlen empátiával és kellő gyakorlattal rendelkező orvosi feladat. Ez egy folyamatos képzést és tanulást igényel, ellentétben számos más szakmával. Erre hívtam fel egy megjegyzés erejéig a hallgatók figyelmét is, hogy sose feledjék el, hogy mennyire fontos a mi pályánk, illetve a szakmánk
– mondta Lázár György, a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Kar dékánja.
Hogy egyelőre mik a kilátásaik és, hogy milyen irányba szeretnének szakosodni, arról a megnyitó előtt kérdeztük a hallgatókat.
– Már kinéztem a belgyógyászatot. Igazából már a kutatásomat is itt folytatom a klinikán. A belgyógyászaton belül is az angiológiát, ami az érgyógyászattal kapcsolatos választottam. Erről szeretnék tanulni – mondta Tuska Zalán, ötödéves orvostanhallgató.
– A tanulmányaid után is Magyarországon maradsz majd, vagy kimész külföldre?
– Szeretnék maradni Szegeden, hosszútávon is. Jól érzem itt magam és most már a gazdasági körülmények is megengedik, hogy maradjak, szóval a családot, a barátokat választom, és maradok.
Egy másik szaktársa már kevésbé volt határozott a maradás tekintetében.
– A célom az, hogy olyan hivatást találjak, amiben kiteljesedhetek, mellette megtaláljam a számomra megfelelő életvitelt és, hogy gyógyítsam az embereket. Még nem tudom, hogy itthon vagy külföldön, mind kettő játszik – nyilatkozta Süle András.
Olyan is volt, aki már biztos abban, hogy elhagyja az országot.
– Mindig is szerettem másokon segíteni, és valami maradandót szeretnék alkotni az életben. Nem szeretek tengeni-lengeni. Szeretnék továbbtanulni és folytatni az orvosi pályát, viszont nem Magyarországon, hanem Finnországban. Nagyon megtetszett az egészségügyük, az oktatáspolitikájuk és a környezetvédelmi törekvéseik, úgyhogy én ott tervezem a jövőmet. Ott szeretnék dolgozni – mondta Ország-Sugár Ákos.
Forrás: szeged.hu
Szerző: Ancsin Zsuzsanna
Fotó: Kuklis István
