"Egy afrikai tábori kórházban jobb lenne a helyzet"
Interjúk, 18 July 2024
Leállított műtétek, 30-31 fokban szenvedő kismamák és kisbabák - az egyre hosszabb kánikulai időszakokra egyáltalán nem készült fel a magyar egészségügy. Ennek számos kockázata van - mondja a Magyar Orvosi Kamara megyei elnöke.
Már második hete tart a rendkívüli forróság, amit a légkondi nélküli kórházi kórtermekben különösen nehéz elviselni. Több helyen a műtéteket is leállították, mert az Uzsoki kórház műtőjében például 41 fokot mértek. És a helyzet aligha javul: a globális felmelegedés miatt a forró napok száma megduplázódott a 2000-es évek elejéhez képest, erre pedig láthatóan nem készült fel a magyar egészségügy.
Hogyan hat a kórházi betegekre és az ott dolgozókra a szinte elviselhetetlen hőség? Erről beszélgetttönk Szíjjártó Lászlóval, a Magyar Orvosi Kamara Győr-Moson-Sopron megyei elnökével.
– Önöknél van légkondi?
– Vannak olyan helyek, ahol van, és vannak, ahol nincs. Magyarországon és külföldön is hosszú ideje dolgozom. Magyarországon több kórházban is dolgoztam már. Most egy kisebb vidéki kórházban dolgozom. Az épületek állapota nagyon változó. Vannak nagyon régi és újabb épületek is. Vannak olyanok, amelyek korszerűek és rendben vannak tartva, de vannak elhanyagolt és leromlott állapotúak is. Néhány helyen már van légkondicionáló, legyen az kórterem, rendelő vagy váró, de főként a műtőkben különösen fontos lenne. Ahogy az időjárás egyre melegebb lesz a globális felmelegedés miatt, egyre hosszabb időszakokra kell megoldásokat találni a meleg ellen. Akár 30 fok fölé is emelkedhet a hőmérséklet egy-egy helyiségben, ahol betegek vannak vagy kellene lenniük.
A szülészeten, ahol dolgozom, nincs légkondicionáló, a kórtermekben akár 30 fokot is mérhetünk. Az alumínium ablakkeretek is ontják a forróságot.
Próbálkozunk ventilátorokkal és volt szó mobil klímákról is, de azok a hosszú cső miatt, amin a meleg levegő távozik, inkább visszamelegítik a lehűtött helyiséget, így nem kérnénk ilyen megoldást. Mi hamarabb hazaengedjük az édesanyákat, mert így segítünk a legtöbbet.
Egy afrikai tábori kórházban jobb lenne a helyzet,
mert ott tudják, hogy a trópusokon vannak, és klímával szerelik fel az ideiglenes intézményeket, hogy dolgozni lehessen, és a szúnyogok se egyenek meg mindenkit.
– Hogyan lehet ilyen körülmények között nemcsak gyógyítani, hanem gyógyulni is?
– Itt Magyarországon régóta megszoktuk, hogy teljesen más normák, követelmények és feltételek vannak. Ha azt gondolja az ember, hogy itt minden rendben van, minden tökéletes, akkor jogosan kapja fel a fejét, hogy „hú, itt nincs légkondi, ez micsoda dolog!” De úgy gondolom, Ön is tisztában van vele, hogy ez Magyarországon sajnos nem ritka. Az egészségügy évtizedek óta súlyosan alulfinanszírozott, jóval kevesebb forrást fordítunk egészségügyi ellátásra, mint az európai országok jelentős része. Nagyobb probléma az, ha nincs orvos, nincs rendelés, nincs hozzáférés diagnosztikai vizsgálatokhoz. Azok, akik vannak, gyakran fáradtak, és nincsenek garantált minőségi eljárásrendek. Számos komoly probléma van az egészségügyben, ami miatt nem tudunk hatékonyan gyógyítani, és nem biztos, hogy a gyógyulás folyamata optimális lehet. Persze vannak helyek, ahol van légkondicionáló, van orvos, van nővér, ha egy kicsit beázott is a plafon, mégis világszínvonalú műtétet tudnak végezni.
Nyilvánvaló, hogy melegebb helyiségekben a betegek fáradtabbak, nagyobb a fertőzési kockázat, és nehezebben tudnak pihenni. A magas hőmérsékletű munkahelyeken a dolgozók koncentrációs képessége egyértelműen csökken, ami nagyobb hibázási kockázatot jelenthet.
Bizonyos hőmérséklet felett nem lehet használni a műtéti gépeket, és növekszik a géphibák valószínűsége is.
– Mennyire tehetők felelőssé ezek a körülmények a többlethalálozásért?
– Erre a kérdésre nyilvánvalóan nem lehet egyértelmű választ adni. Ahhoz, hogy megbízható választ adjunk, szükség lenne felmérésekre, adatokra, hogy milyen különbségek vannak légkondicionált és nem légkondicionált intézmények között. Csodálkoznék, ha ilyen felmérés létezne a hazai helyzetről, és ha lennének ilyen adatok. A szakirodalom valószínűleg tartalmaz ilyen információkat, bár én most nem néztem át. Azonban fel lehet tenni a kérdést, hogy
milyen tervek vannak az egészségügyi vezetésnél, akár országos, akár helyi szinteken, hogy hogyan kívánják kezelni a meleg nyári napok miatt egyre gyakoribb magas hőmérsékleti problémákat?
Vannak-e tervek árnyékolástechnikai beruházásokra, légkondicionálásra vagy más technikai megoldásokra? Vizsgálták-e, hogy mennyibe kerülne mindez, és rendelkeznek-e a szükséges forrásokkal? Van-e ütemterv arra, hogy legalább a műtőket légkondicionálják? Van-e információ arról, hogy Magyarországon működő légkondicionálók az egészségügyi intézményekben hány évesek és milyen állapotban vannak?
– Van ilyen terv?
– Nincs, és ez a probléma. Személyes tapasztalataim alapján is el tudom mondani, hogy amikor helyi megoldást próbálunk találni, például egy vállalkozó, vagy szponzor adományoz egy légkondicionálót egy osztálynak vagy rendelőnek, akkor az adomány elfogadása, a beszerelés, az üzemeltetéshez szükséges áram biztosítása mind problémát jelent, mert mindezt csak a központból lehet elbírálni.
Tudok olyan osztályról, ahol már egy hónapja várnak az engedélyre, hogy fel lehessen szerelni az adományba kapott légkondicionálót.
A teljes interjú a szeretlekmagyarorszag.hu oldalon olvasható
Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu
Illusztráció: DALL-E3
