Ki felel, ha hibázik az MI?
Belföldi hírek, 15 Oct 2026
A mesterséges intelligencián alapuló diagnosztikai és döntéstámogató rendszerek egyre nagyobb szerepet kapnak az egészségügyben. Használatukkal azonban egy nehezen megválaszolható kérdés is előtérbe kerül: ki viseli a felelősséget, ha az MI hibás javaslatot ad, és ez befolyásolja a beteg kezelését?
A mesterséges intelligencián alapuló diagnosztikai és döntéstámogató rendszerek egyre nagyobb szerepet kapnak az egészségügyben. Használatukkal azonban egy nehezen megválaszolható kérdés is előtérbe kerül: ki viseli a felelősséget, ha az MI hibás javaslatot ad, és ez befolyásolja a beteg kezelését?
Ezzel a témával foglalkozott dr. Pásztor Ibolya, a PÉTEGISZ Járóbeteg Szakellátó Központ főigazgatója a XXVIII. Magyar Járóbeteg Szakellátási Konferencián. „Ki a felelős, ha a mesterséges intelligencia hibázik? Etikai és jogi dilemmák az egészségügyben az intelligens döntéstámogatás korában” című előadását a konferencia legjobb előadásának választották.
Az előadás azt vizsgálta, milyen gyakorlati etikai és jogi problémákat okozhat a mesterséges intelligencia beépülése a klinikai döntéshozatalba. A szakemberek bizalmát többek között az is gyengítheti, hogy az MI-rendszerek működése nem mindig átlátható, hibalehetőségeik pedig nehezen ismerhetők fel. Ilyen körülmények között az sem egyértelmű, hol kezdődik és hol ér véget az eszközt használó klinikus felelőssége.
Az Európai Unió mesterséges intelligenciáról szóló rendelete előírja az emberi felügyeletet, de az előadás összefoglalója szerint nem határozza meg pontosan, mit jelent a gyakorlatban az érdemi felügyelet. Ez különösen fontos lehet akkor, amikor az orvosnak egy olyan rendszer javaslatát kell értékelnie, amelynek döntési folyamata számára sem teljesen átlátható.
Pásztor Ibolya és szerzőtársai egy 2026-ban, az Orvosi Hetilapban megjelent tanulmányban részletesebben is áttekintették az MI egészségügyi alkalmazásának előnyeit és kockázatait. A feldolgozott szakirodalom alapján a mesterséges intelligencia javíthatja a diagnosztikai pontosságot, segítheti a személyre szabott döntéshozatalt, csökkentheti az adminisztratív terheket, és javíthatja az ellátáshoz való hozzáférést.
A lehetőségek mellett ugyanakkor jelentős kockázatok is megjelennek. Ilyen az algoritmikus torzítás, a rendszerek úgynevezett feketedoboz-jellege, valamint az adatvédelmi és kiberbiztonsági problémák. A tanulmány szerint ezek a kérdések végül a klinikai felelősség problémájában kapcsolódnak össze, miközben a hagyományos, elsősorban az orvosra épülő felelősségi modell egyre kevésbé ad megfelelő választ.
A szerzők ezért a felelősségi viszonyok újragondolását tartják szükségesnek a fejlesztők, az egészségügyi intézmények és a klinikusok között. A biztonságos alkalmazás alapvető feltételeként emelik ki az átláthatóságot, az emberi kontrollt, a beteg önrendelkezésének tiszteletben tartását és az adatvédelem intézményi garanciáit.
A mesterséges intelligencia tehát jelentős segítséget nyújthat az egészségügyben, de a klinikai alkalmazása nem pusztán technológiai kérdés. Ahhoz, hogy biztonságosan és elszámoltatható módon váljon a mindennapi betegellátás részévé, a szakmai, etikai és jogi kereteknek is lépést kell tartaniuk a fejlődésével.
Források:
